Bloom szerint az élet

2015. január 8., csütörtök

9. rész:Eltiltva Castieltől!!!

8.rész: Castiel vallomása

Végre kilábaltam a betegségből! Ma pont hétfő volt, ezért sulii!!! Castiel bejött hozzánk suli előtt, hogy együtt mehessünk.
- Bloom!!! Itt van Castiel!!
- Már is megyek! Egy pillanat!
Anyám Castiel-hez fordult.
- Ugye tudod, hogy nem kedvellek csak a lányom betegsége miatt jöhettél be!
- Igen! Ebben tisztában vagyok!
- Akkor jó!

-Kész vagyok!Mehetünk?
- Persze! Siessünk, mert le fogjuk késni a buszt.
- Rendben! Szia anya!
- Viszont látásra!
- Sziasztok!

Út közben:
- Tudod, anyukád nem nagyon kedvel!
- Tudom! Sajnos! Pedig én kedvellek! Barátilag!
- Ja, én is téged. Csak barátilag! ( Látszott rajta, hogy zavarba jött)
- Áh, pont hogy megjött a busz!

Felszálltunk a buszra, és a suliba érve, bementünk a terembe. Valahogy mindenki minket nézett! Nem értettem. De nem is zavart. Amikor bementünk a terembe Rosy szaladt oda hozzám, és szorosan átölelt.
- Jaj Bloom! Minden rendben?
- Persze! Miért ne lenne!
- Akkor jó. Iris is mindjárt jön!
- Jó! A suliban minden rendben!
- Persze! Minden a szokásos!

( Suli végén)

Végre vége a sulinak. És most a 3 hárpia se kötözködött velem. Suli után kicsit kimentem a parkba. Ott leültem egy padra és zenét hallgattam. Egyszer csak Castiel ült le mellém.

- Szia Bloom!!
- Helló!! Mizu?
- Eljönnél velem valahova?
- Már megint titkolózol velem?
- Igen. Baj?
- Nem.
- Akkor mehetünk?
- Hát...legyen!!!

Castiel az erdőbe vitt engem!

- És itt mit csinálunk?
- Kérdezni akartam valamit.
- És azért miért kellet ide jönnünk?
- Mert itt senki nem zavarhat!
- Hát...jó! Ki vele! Mit akartál?
- Tudod délelőtt azt mondtad hogy barátilag kedvelsz!
- Igen. És?
- Azt szeretném tudni, hogy mit csinálnál, ha azt mondanám hogy én nem csak úgy szeretlek?
- Kiakadnék!
- Mert?
- Mert furcsa lenne! De utána gondolkoznék!
- Akkor én most mondok valamit!
- Mondd!
- Hát...izé...tudod....én....nem csak barátilag szeretlek!!!!!!!
- Mi van?
- Nem csak barátilag szeretlek!!! Tessék kimondtam!
- Te...te....te...most...szerelmes vagy belém?
- Hát...izé...igen!!
- Húúú! Erre nem számítottam!
- Nagyon gáz?
- Nem, csak én nem tudom hogy hogy érzek irántad, és ezért...!!!
- Jó, inkább hagyjuk!!
-Hát... nem olyan könnyű ezt így csak hagyni, de legyen!
- Akkor beszéljünk másról! Nem akarsz enni egy fagyit?
- De! Az jó lenne!

Elindultunk fagyizni, de kicsit ki voltam akadva Castiel vallomásától. Pont Ő?? És belém?? Furcsa!! Megettük a fagyit a parkban sétálva. Séta közben találkoztunk Nataniel-el és Melody-val.
-Sziasztok!
-Sziasztok! Mit csináltok?
- Csak sétálunk egyet Melody-val! És ti?
- Mi is! (Castiel csak grimaszokat vágott)
- Castiel? Miért vagy ilyen? - kérdezte Melody.
- Mert! Én mindig ilyen vagyok! Mehetünk Bloom?
- Igen! Sziasztok!
- Akkor sziasztok! :)

Miután elmentek, kérdőre vontam Castielt.
- Miért kellet ezt?
- Mit?
- Bunkóskodnod!
- Tudod hogy nem kedvelem Natanielt!
- Én se kedvelem, de azért még lehetnél kedvesebb!
- Örülj hogy nem szóltam be neki!
- Hagyjuk! Én megyek haza! Szia!
- Várj! Most miért mész haza?
- Mert haza kell mennem, mert anyám 4-re megy haza, és addigra haza kell mennem!
- Fogadjunk hogy nem tudja hogy velem vagy!
- Hát...nem!
- Hm! Ezt elnézem neked mert részesültem abban, hogy anyád a fejemhez vágta, hogy nem kedvel!
- Sajnálom! Nem tehetek róla hogy ilyen!
- Jó menj! Ne hogy bajba keveredj! De szombaton kijössz??
- Persze! A parkba?
- Legyen!
- Akkor szia!
- Szia!(búcsúzás képen még meg is ölelt)

Kicsit furcsa volt, hogy megölelt, de jól esett! Gondolkoznom kell még ezen, hogy mit mondjak Castiel-nek arra, hogy szerelmes belém!

7.rész:A betegségem

Már kezdtem kilábalni a betegségből. Anyám még mindig gondozott, és Rosy és Iris mindig hozták a házit és segítettek, hogy le ne maradjak. Még mindig aggasztott, amit anyu mondott Castiel-nek. Egyszer csak kopogtatnak. Anyu kinyitotta az ajtót, és vagy 10 percig dumált az ajtóban állóval. Azt hittem hogy a lányok jöttek, de úgy tűnt nem. Anyu becsukta az ajtót.
- Anyuu!!!
- Tessék??
- Gyere feel!!
-Oké!!
Anyu feljött egy csésze teával, és a házival.
- Tessék kicsim!
- Köszi! Ki volt az??
- ŐŐŐŐ...a lányok, hozták a leckét, csak sietniük kellet, és nem tudtak bejönni!
- Anyu!!! Mi volt az elején az az "ŐŐŐ"???
- Semmi!!
- Anyu! Ki volt itt??
- Senki aki számít!
- CASTIEL?? Castiel volt itt??
- ŐŐŐ...nem!!
- Anyuu!! Elküldted??
- ŐŐŐ...dehogy!
- ANYU!!! MIÉRT??? TE...AAAHHHJJJJ!!!!!!!!!!
Szaladtam ki az ajtón, már amennyire csak tudtam. Kimentem az utcára, nem foglalkozva anyámmal. Az utcán csak Castiel nevét ordítottam, de nem jött válasz.
- CASTIEL!!!!! CASTIEL!!!! CASTIEL!!!!!!!!
A földre rogyva, már alig bírtam beszélni de üvöltöttem, a nevét!

- CASTIEL!!! CASTIEL!!!! CASTIEL!!!!!
Már annyira gyenge voltam, hogy nem bírtam már semmit csinálni, és megint a földön feküdtem.

Aztán éreztem hogy valaki fölvesz, de nem tudtam kinyitni a szemem! Ölben föl vitt a lakásomba, de tudtam ki az. Éreztem az illatát. És örültem, hogy Castiel-el lehettem, és vissza jött! Bevitt a házba, de hallottam ahogy anya egyből vitatkozik Castiel-el.

- Már megint te? Miattad ment ki a lányom!

- Elnézést! Én nem akartam, én csak meg akartam nézni a lányát. De maga nem engedett be, ezért elmentem. Arról már nem én tehetek, hogy utánam futott.

- Dehogynem! Minden a te hibád! Elbolondítod Bloom-ot .Pedig jobbat érdemel.

Én csak hallgattam, míg Castiel a kezében tartott. Próbáltam szólni de nem ment. De vettem magamba egy kis erőt, és a fejemet anya felé fordítottam.

- Anya!

- Jaj! Mi van?

- Anya, ne......ne....ne beszélj így Cas...Cast...Castiel-el!!!

- Ebbe most ne szólj bele kincsem!

Erre mondatára, vettem magamon erőt, és ráálltam a saját lábamra.

- Anya!!! Ne beszélj így Castiel-el! És bele szólok mert rólam is szó van benne, úgyhogy rám is tartozik!!

- De Bloom!!

- Semmi de! Ha Castiel nem maradhat, én is megyek!

- Bloom hagyd! Fölviszlek! Pihenned kell aztán én megyek is!

- Castiel! Te most itt maradsz! Nem mész sehova!

- De Bloom!

- Mindketten maradjatok csöndben! Castiel te itt maradsz, mert szükségem van rád! Anya te meg elviseled őt!!

Ennyi erőm volt. Megint elestem. De most Castiel elkapott és fölvitt a szobámba. Lefektetett az ágyamba, és menni készült, de közbe léptem.

- cast...!

- Bloom! Hagyd! anyukád nem kedvel. Kibírom.

- Nem érdekel anyám! Veled akarok most lenni!

- Beteg vagy! Össze vissza beszélsz!

- Nem! Most igazat mondok! Castiel, ha most elmész, holnap ugye vissza jössz???

- Persze!

- Tudod mit? Ne is menj el! (anyám közben mindent hallott!!)

- De anyukád...!

- Hagyd! Én kérlek! Ha anya nem engedi, én is megyek veled.

- Yuzuw! Nee!!

- Castiel! Bloom kedvéért maradj itt!

- Háát...!!

- Én kérlek rá!

- Rendben!

Castiel ott maradt nálunk éjszakára, és utána minden nap bejött hozzám. Anyám még mindig nem kedvelte, de a betegségem miatt elfogadta. De arra kíváncsi leszek, mit fog csinálni, ha már meggyógyulok.

6. rész:Anyu kiakadása!!

Végre letelt a büntetésem. Ma furcsa volt a suliban, mert amikor bementem senki nem volt ott. Attól féltem hogy már becsöngettek. De az órám meg jól járt, és csak fél 8 volt. Bejártam az egész iskolát, de senkit nem találtam. Amikor szembe jött velem Rosy. Végre valaki.

- Héé!!! Rosy!!!
- Igen Bloom?
- Hol vannak a többiek??
- Én is oda megyek. Elméletileg az igazgató bejelent valamit és mindenki az udvaron van.
- Tényleg? ( mindent bejártam csak az udvarra nem mentem)
- Igen te nem jössz??
- De! Megyek is!
- Akkor gyere velem!!

Szaladtunk az udvarra. Már mindenki ott gyülekezett. Rosy Odament Light-hoz, én meg egyedül maradtam a tömegbe. Aztán odajött Iris.
- Szia Bloom!!
- Szia! Miért vagy ilyen ideges?
- Nem tudom! Valahogy amikor ilyeneket közöl az igazgató izgulok hogy mi lehet az.
- Szóval akkor te se tudod hogy mi történt.
- Dehogy is! Senki nem tudja!

Végre megjött az igazgató.
- Kedves gyerekek! Ma arról szeretnék beszélni veletek, hogy Kent kikérték az iskolából. A 10/B-seknek nem lesz egy osztálytársuk. Azon kívül ti nem tudjátok, hogy jövő héten szünetetek lesz, mivel az egész iskolát megvizsgálják. És ma mindenkinek csak 4 órája lesz, mivel már ma kezdik a vizsgálást. Ja, és 2 hét múlva a 10/B-sekhez jön egy új diák. Ennyi lenne. Mindenkinek szép napot. Menjetek a termetekbe!

Azt hittem fontosabb dolgokról lesz szó, de ez nagyon jó hír hogy 1 hétig szünet lesz, és ma csak 4 óránk van. De arra kíváncsi lennék hogy ki az az új diák. És hogy az a bili fejű kölyök miért ment el. De ezeket a kérdéseket hagyjuk. Szóval akkor ma csak biológia, kémia, ének és irodalom lesz.

(4 órával később)

Végre mehet haza. Már nagyon fájt a fejem. Már mentem volna ki a suliból, amikor Castiel megszólított.
- Hé, Bloom!!
- Mi van Castiel?? (kiabáltam rá)
- Nyugi,nyugi,nyugi!!! Mi a bajod??
- Jaj bocs, csak már nagyon fáradt vagyok és a fejem is fáj.
- Az nem jó!
- Nekem mondod?
Már nagyon homályos volt minden. És egyszer csak elájultam. Castiel gyorsan odafutott hozzám, és próbált felkelteni.
- Bloom!! Bloom mi van veled?? Bloom!! Jól vagy?? Kelj fel!!!! Bloom!!!!!!!

Jó pár óra múlva, olyan este 7 körül keltem fel, de már otthon voltam, az ágyamban, és Castiel mellettem.

- Castiel?! Mi történt??

- Hát... a suliból kijövet, azt mondtad, hogy fáj a fejed, aztán elájultál. Próbáltam segíteni de nem keltél fel. ekkor horzsoltad fel a térded és az orrod. Aztán haza hoztalak és még nem volt itt senki, de a szomszédotok beengedett. Anyukád még nem jött haza de ha nem gond, elolvastam a cetlit amit anyud írt neked. Az volt benne hogy muszáj volt bemennie a munkahelyére és csak este 9-kor jön haza. Gondoltam akkor nem hagylak egyedül, mert hátha valami bajod lesz. És most itt vagy.

- Hát...izé...köszi!

- Nincs mit köszönnöd. (megfogta a homlokom). Úr isten! Te lázas vagy. Hol a lázmérőtök?

- Lent a nappaliban a kis szekrény tetején.

Castiel gyorsan lerohant és felhozta a lázmérőt. Gyorsan megmérte a lázam.

- Jesszusom!! Neked 40°-os lázad van!!

- Ráz a hideg Castiel!

- Biztos megfáztál amikor vitatkoztál velem az esőben!

- Ja lehet!

Közben anyám is haza jött!

- Bloom drágám, haza jöttem!!!

- Itt vagyok fent! Vagyis vagyunk!

- Vagytok? Ki van itt Bloom?

Anyám feljött. És teljesen meglepetten nézett Castiel-re.

- Hát te meg ki vagy? És mit csináltál a lányommal??

- Anya hagyd!

- Kérdeztem valamit!!!

- Jó napot! Castiel vagyok, a lánya osztálytársa. Suli után elájult és haza hoztam!

- És hogy jutottál be??

- Csöngettem, erre kijött a szomszéd, hogy nincs itthon, de elmondtam neki a történteket, és beengedett. Aztán megmértem a lány lázát, és gondoltam vigyázok rá, amíg maga haza nem jön!

- Jól van köszönöm! De most már itthon vagyok, úgyhogy mehetsz!!( látszott rajta hogy nem örül Castiel-nek)

- Rendben! Akkor én megyek! Viszont látásra! Szia Bloom!

- Szia Castiel!- mondtam nagyon halkan.

Castiel kiment az ajtón, és anyukám már jött is oda hozzám.

- Anya! Ezt miért kellet???

- Nem tetszik nekem ez a fiú! Olyan...!! Nem szimpatikus és kész!!

- De anya, ő csak egy osztálytárs!

- És szeretném ha az is maradna! Remélem nincs semmi terved vele!

- Anyaaaa!!!!

- Hagyjuk! Hogy vagy?

- Fázok! És dühös vagyok rád!!

- Megmérjük a lázadat!

- Fölösleges! Megmértük! 40°!

- Megmértétek?? De...ő...hozzád ért?

- ANYAAAA!!!!

- Jól van na! Mivel tudom hogy semmi nincs köztetek. Most hagyom mert beteg vagy!

Anya kiment a szobámból, és készített nekem teát és vacsorát. Aztán lefürödtem és aludtam. De nagyon kellemetlen volt anyám viselkedése. Már csak azt várom hogy vége legyen ennek a náthának és ki tudjam magyarázkodni magam Castiel-nél.

5. rész: Büntiben Amber miatt!!!

Újra hétfő, és már 1 hónapja járok a Sweet Amorisba. Most végre időben értem a suliba, de meg is bántam. A hétvégén szerencsére nem találkoztam Amberrel, de úgy tűnik most bepótolja.

- Lám, lám, lám! Ki van itt?
- Amber! Már megint te? Mit csináltam hogy mindig velem kötözködsz?
- Például, hogy szemtelen vagy? Vagy hogy rámozdultál Castiel-re??
- Mi van?? Én nem mozdultam rá Castiel-re!!
- Aha, persze! Akkor miért védett meg a múltkor?
- Honnan tudjam? Az az ő dolga.
- Ezt most hagyjuk. De amit mondtam. Eddig mindig megvédett valaki. De most egyedül vagy. Még nem törlesztettünk!
- És mit akarsz csinálni? Mert csak úgy mondom, nem félek tőled.
- Azt most meglátod.
Már emelte a kezét hogy pofon vágjon, amikor megfogtam a kezét és bele rúgtam.
- Te most megmerészeltél rúgni?
- Igen miért? Szerinted csak úgy hagyom hogy pofon vágj?
A "barát női" csak tátott szájjal néztek. Amber nem szólt semmit, csak készült, hogy újból próbálkozzon. De ekkor megint lefogtam a kezét, és kigáncsoltam. Belém akart rúgni, de felpofoztam. Ekkor megjelent az igazgató. Pech!!
- Maga meg mit csinál Bloom kisasszony??(az igazgató úgy nézett ki mint Ursula, a kis hab leányból égnek állt minden hajszála.)
- Hát.....én......csak..!
- Ezzel kiérdemelte a büntetést erre a hétre!
Jaj de jó nekem. Mehetek egy héten keresztül suli után büntibe! Pedig az a hárpia támadott rám. Ebbe a suliba már megvédeni se szabad magam? Elkezdődött az óra, és bementem a terembe. Szünetben odajött hozzám Iris és Rosy.
- Hé Bloom?
- Igen?
- Suli után nem akarsz velünk eljönni a városba, ruhát kéne vennem Light bulijába, és kellene a te véleményed is.
- Sajnálom, de nem lehet. Büntibe vagyok!
- Hogy, hogy? Anyukád?
- Nem, nem otthon. Suliban.
- Mit csináltál? Lógtál Castiel-el?
- Mi?? Dehogy is! És honnan vettétek hogy pont Castiel-el vagyok?
- Mert hétvégén is láttuk, amikor bementetek egy sikátorba. Jól néztek ki együtt.
- De nem járunk. Sőt még jóba se vagyunk.
- Jó lehet hogy nem jártok, de azt ne tagadd hogy nem vagytok jóba!
- Jó, hagyjuk!!
- Oké! Szóval miért is vagy büntiben?
- Mert reggel Amber letámadott, és pofon akart vágni. Én meg belé rúgtam. Aztán megint meg akart pofozni, de kigáncsoltam, és amikor belém akart rúgni, felpofoztam. És az igazgató csak azt látta amikor Amber fekszik a földön és én megpofozom.
- De te csak megvédted magad.
- Igen de ha elkezdenék mentegetőzni úgyse hinne nekem az igazgató.
- Húúú, már nagyon elegem van ebből az Amberből. Mindig mindenkivel keménykedik. Aztán ha valaki visszaszól szalad Nataniel-hez.
- Hagyuk, úgyis mind 1 már.
- Hát akkor mi mentünk. A bünti amúgy a folyosó végén van.
- Köszi, jó szórakozást! Sziasztok!!
- Köszi! Sziaaa!!

Vége a tanításnak, és elkezdtem elmenni a bünti felé, ahova mondták Irisék. Amikor mentem találkoztam Amberrel.
- Jó szórakozást a büntiben!! Ha-ha-ha!!
- Hrrr!!!
Elmentek, majd Castiel jelent meg előttem.
- Szia!
- Szia Castiel!!
- Hova tartasz ilyenkor? Nem haza kéne menned? Amúgy ma nem jössz el velem a próbánkra? Megnézhetnéd, hogy milyen az igaza zenekarunk!
- Jó lenne, de nem lehet!
- Mert?
- Büntibe vagyok.
- Naa!! Még csak 1 hónapja vagy itt és büntibe vagy?
- Igen 1 hétig.
- És mit csináltál ami miatt büntibe keveredtél?
- Amber meg akart pofozni, de ekkor belé rúgtam. Aztán megint fel akart pofozni, de kigáncsoltam. És amikor belém akart rúgni, felpofoztam. Az igazgató meg természetesen csak annyit látott, hogy Amber a földön fekszik, és én meg pofozom.
- ÚÚÚ... a rossz kislány újra bekeményít.
- Ne cukkolj!
- Hm!! Pedig vicces.
- Nem annyira mint amennyire te azt hiszed. Na jó! Én mentem! Csövi!!!
- Jó büntizést! Helló!!
Bementem a a terembe, és rajtam kívül csak 1 fiú volt bent. Alexy, Armin tesója. Megint a zenét hallgatta. Leültem az előtte lévő padba, és elkezdtem zenét hallgatni. De 10 perc se telt bele amikor valaki megfogta a vállam. Kivettem a fülest, és hátra fordultam. Alexy volt.
- Hát te meg hogy kerültél ide?
- Elég neked annyi hogy Amber?
- Akkor már értem. Mit csinált?
- Fel akart pofozni én meg megvédtem magam, és az igazgató meg csak annyit látott hogy Amber a földön, ln meg pofozom.
- Megütötted Ambert?
- Igen! De ez miért baj?
- Hát... csak azért, mert ezt még senki se merte!
- Én nem vagyok betoji, hogy féljek Ambertől.
- Bátor vagy.
Visszaült és hallgatta tovább a zenét.
- És te amúgy miért vagy itt??
Levette a fülest és odahajolt.
- Tessék??
- Te miért vagy itt??
- Mert egy órára véletlenül nem mentem, mert az udvaron maradtam és a zene miatt nem hallottam hogy becsöngetnek.
- Ha-ha-ha! Te és a zenéd.
- :P!! Te meddig vagy büntiben?
- 1 hét! Te?
- 2 nap!
- Mázlista!!
- Tudod az nem olyan súlyos mint a verekedés.
- Héé!! Én csak megvédtem magam. Nem fogom hagyni hogy Amber felpofozzon.
- Igazad van!
Fél 4-kor végre kiengedtek a büntiből! Gyorsan haza mentem, tanultam és lefeküdtem.

4. rész: Egy nap Castiel-el

Ahogy Castiel mondta, lementem a parkba ahova megbeszéltük hogy talizzunk. Ő már ott állt.
- Szia!
- Jó reggelt! Na mehetünk?
- Felőlem. De hova?
- Az meglepi.
- Hát....jó! De csak most az egyszer bízok benned.
- Jó csak gyere!

Castiel egy sikátorba vezetett. Kicsit sötét volt ott.

- Mégsem volt jó hogy bíztam benned!

- Nyugi már! Nem lesz semmi. No para.

- Háát...jó!

Castiel bevitt a sikátorban egy ajtó mögé.

- Most maradj itt. Mindjárt jövök.

Ott maradtam, és pár perc múlva zene hallatszott. Gitár. Egyből rájöttem. CASTIEL. Castiel gitározott nekem. Felkapcsolódtak a lámpák.

Milyen csodásan játszott. Nagyon élveztem.

- Na, hogy tetszett??? Itt szoktunk próbálni Lysanderrel.

- Nagyon jó volt. Imádom a gitárt, és te nagyon jól játszol rajta.

- Köszi! (elvörösödött) Na menjünk. Már ránk sötétedett.

- Rendben!

Összeszedtük a cuccainkat és elindultunk. Amint kiléptünk az ajtón, elkezdett zuhogni az eső.

- A francba.

- Nem a legjobb de valahogy haza sétálok.

- Nem azt nem engedem. Nagyon lazán vagy öltözve, úgyhogy megfázhatsz. Én közelebb lakok. Gyere, ma aludj nálam.

- ŐŐŐ...az nem lenne valami jó.

- Nyugi. Semmi olyat nem csinálok veled. Bíz bennem.

- De...nem tudom. Anyum is vár már!

- Majd írsz egy SMS-t vagy felhívod. Így nem engedlek haza de ha a mocimmal viszlek akkor is megfázol.

- Akkor megfázok. Nem halok bele!

- De azt nem engedhetem mert akkor anyud engem is kinyír. Na gyere már. Semmi nem lesz, és így úgyse engedlek haza.

- Jó, legyen! Nem vitatkozom.

- Szerintem se érdemes.

Megfogta a kezem és futottunk a házukig.

Odaértünk. Amikor bementünk a házba egyből magához vett egy törölközőt és elkezdett megtörölni engem.

- Meg ne fázz itt nekem!

- Nyugi, így már tuti nem fogok.

- Most küldj egy SMS-t anyudnak. Ne hogy izguljon.

- Rendben.

Már kerestem is a telefonom, és írtam is az SMS-t. Addig Castiel lement. Nem tudom hogy mit csinált, de egyszer csak lehívott.

- Bloom!!!!!

- Tessék?? Itt vagyok fent.

- Gyere le!

- Máris ott vagyok.

Lementem , és egy megterített asztal fogadott.

- Gondoltam megvacsorázhatnánk.

- Igen, az jó lenne, mivel farkas éhes vagyok.

Leültünk és elkezdtünk vacsizni.

- Anyám nem nagyon örült, hogy nem otthon alszok. De azt mondtam hogy Rosy-nál vagyok. Bocs hogy ezt mondtam, de anyám valahogy nem szeretné hogy még pasizzak, pedig már elég nagy vagyok hozzá, ráadásul én tudom hogy most nem pasizni vagyok itt, félre ne érts, de anyám azt hinné hogy igen.

- Engem nem zavar. Én anyám is mindig zaklat ezzel. De nem érdekel hogy mit mondd.

- :) ! Köszönöm a vacsit!

- Nincs mit! Menj fürödj le és adok neked egy pólót. Ahogy rád nézek, elég lesz neked az.

- Oké!

Elmentem fürdeni aztán bementem Castiel szobájába.

- Hát pólót nem nagyon találtam de itt egy gatya, mivel a gatyád szétázott.

- a pólóm száraz. Majd alszom abban.

- Nekem jó.

Mivel Castiel-nél nincs kanapé csak az ő ágya, kénytelen voltam egy ágyban aludni vele. Nem örültem neki annyira, de ha csak ez van akkor ez van. Castiel ledőlt az ágyra és már aludt is. Olyan aranyos volt.

Én is lefeküdtem és elaludtam. Reggel Castiel hangjára ébredtem. Kellemes keltés volt.

- Jó reggelt álom szuszék!

- Jó reggelt! Hány óra?

- Reggel 11.

- Micsoda?? Majd akkor délután megyek haza.

- :) !Éjjel amikor egyszer felkeltem, tudod mit csináltál Bloom?

- Nem. Úr isten mit?????

- Nyugi már. Semmi olyat. Csak annyira fáztál hogy hozzám bújtál.

- Mit csináltam???

- Hozzám bújtál.

- Tuti beteg vagyok.

- Miért? Olyan aranyos voltál.

- Mit mondtál???

- ŐŐŐŐŐŐ.......semmit!!! (nagyon elvörösödött, és kereste a szavakat amivel eltereli ezt a témát)

- Hagyjuk! Megyek öltözni és én akkor megyek is.

- Jó. Ne vigyelek haza motorral??

- Ne. Inkább sétálok.

- Miért?

- Mert nem akarom hogy anyám megtudja hogy nálad töltöttem az éjszakát. Tudod amit tegnap vacsinál mondtam.

- Ja persze akkor csak elkísérlek egy darabig, és anyud nem fog látni. Így jó?

- Te nagyon haza akarsz kísérni. Jó legyen.

Felöltöztem és Castiel haza kísért.

(A kép ahogy este Castiel-hez bújtam)

3. rész: A beszélgetés!

Egy újabb nap, de szerencsére szombat. Jeee!!! Ma mentünk vásárolni anyával. Bementünk a butikba ahol az eladó helyes volt de nem az én stílusom. Megvettük nekem a cuccokat télre.

Már éppen indultunk volna, amikor Rosy és Iris jött oda hozzám.

- Bloom!!!

- Tessék??

- Szia! Nem tudnál jönni egy kicsit velünk?

- Háát...megkérdezem anyukámat. Mindjárt jövök!

- Oké!

Odamentem anyámhoz.

- Anyu! Elmehetnék a lányokkal? Majd este haza megyek.

- Menj csak nyugodtan. Majd haza viszem a cuccaidat.

- Oké, köszi! Sziaaa!!!

Már nem figyeltem a válaszára és rohantam a lányokhoz.

- Na már itt is vagyok.

- Oké akkor menjünk. Láttunk egy cuki ajándék boltot és ruhákat ami jól illene neked.

- Akkor menjünk!

Vettünk pár cuccot, aztán beültünk egy kajáldába. Ettünk, aztán a parkba mentünk. Ott láttuk, hogy Nataniel és Melody beszélgetnek. Kíváncsiak voltunk ezért kihallgattuk őket a bokorban.

- Szóval akkor szerdán megint találkozunk Melody?

- ŐŐŐ...hát...persze...miért is ne!!

- Akkor szerdán! Sziaaa!!

- Szi..szi..szia!!!

Hát ez furcsa volt. Nataniel és Melody?? Hát végül is össze illenek, valamennyire. Iris már ment haza de Rosyval még beszélgettünk egy kicsit. Aztán jött Light és ezért ott hagyott egyedül a sötétben. Még üldögéltem egy kicsit és zenét hallgattam.amikor egy árny jelent meg előttem.

- Ki vagy?

- Valaki! De most gyere velem.

- Előbb mond meg ki vagy.

- Az most legyen neked titok.

- Ha nem mondod meg nem megyek veled!

- Dehogynem!!

Azzal megfogta a vállam és bevitt az erdőbe. Nem tudtam hogy ki az, mert elváltoztatta a hangját, de tuti hogy pasi. Amikor megálltunk akkora pofont kevertem le neki, hogy csak úgy csattant.

-Áúúúú!!!! Ez fájt!

Most már megismertem a hangját. Gondolhattam volna.

- Ezt most muszáj volt Bloom??

- Hát kellet neked berángatnod az erdőbe este úgy, hogy nem mondtad meg ki vagy. Amúgy neked az a szokásod hogy ijesztgetsz??

- Nem. Csak azt hittem hogy legalább egy kicsit megijedsz.

- Hát rosszul hitted Castiel. És minek jöttél oda hozzám??

- Meg akartam kérdezni hogy mit csinálsz itt a parkban ilyen sötétben.

- És akkor ehhez miért kellet megijesztened? Amúgy azt én is kérdezhetném tőled hogy mit csinálsz itt ilyenkor!

- Nem de mondtam hogy kíváncsi voltam hogy megijedsz e. Amúgy meg én kérdeztem előbb!

- -_- ! Hát Rosyval és Irissel voltam, de Irisnek haza kellet mennie Rosyt meg elcsalogatta Light. Úgyhogy egyedül maradtam. És úgy gondoltam hallgatok egy kis zenét még a padon. Aztán jöttél te. Most te jössz. Miért vagy itt??

- Lysanderrel próbáltunk. És most fejeztük be.

- Próba?? Milyen próba?

- Van egy zenekarunk. Lysander énekel és én gitározok.

- Gitározol? Imádom a Gitárt.

- ÓÓÓ! Szóval az új csajszi szereti a rockot és a gitárt. Milyen meglepő.

- Miért?? Egy lány nem szeretheti a rockot és a gitárt?

- De! Csak furcsa. Mivel eddig csak plazacicákkal , unalmas lányokkal, vagy foglalt lányokkal találkoztam.

- Hát én nem vagyok se plazacica, se foglalt. Ugyan is még soha nem volt pasim. És azt nem tudom hogy neked mi az unalmas.

- Hát azt most hagyjuk. De még soha nem volt pasid??

- Hát nem! Mert?

- Hagyjuk ezt most inkább!! ( és elvörösödött)

-Hát...oké!! Na szerintem megyek haza. Csőőő!!!

Elindultam amikor rám ordított.

- Váárj!!!!

- Igen?

- Ne...ne..ne kísérjelek haza?

- Hát..végül is, felőlem. De nem vagyok betoji. Egyedül is haza tudok menni.

- Gondoltam. Csak még beszélgethetnénk.

- Hát jó!

Azzal elindultunk, és út közben még beszélgettünk kicsit.

- És hol laktál ez előtt?

- Hollywood.

- Az szép hely. Én mindig is oda akartam menni.

- Igen?

- Ja. De ha ott laktatok, miért költöztetek el.

- Mert anyám új munkát kapott amiben jobban fizetnek neki.

- Aha. Így már érthető.

Haza értem, de Castiel még fölkísért a 4. emeletre, ugyanis panelban laktunk.

- Hát köszi hogy haza kísértél.

- Nincs mit!

Mentem volna be amikor megfogta a kezemet.

- ŐŐŐ...Mit csinálsz?

- Nem akarsz holnap eljönni velem valahova??

- Hova?

- Az legyen meglepi. ;)

- Oké. De hol talizzunk?

- Gyere a parkba ahhoz a padhoz ahol ma ültél. Olyan fél 2-kor?

- Rendben. Sziaa!!

- Helló!!!