8.rész: Castiel vallomása

Végre kilábaltam a betegségből! Ma pont hétfő volt, ezért sulii!!! Castiel bejött hozzánk suli előtt, hogy együtt mehessünk. 
- Bloom!!! Itt van Castiel!!
- Már is megyek! Egy pillanat!
Anyám Castiel-hez fordult.
- Ugye tudod, hogy nem kedvellek csak a lányom betegsége miatt jöhettél be!
- Igen! Ebben tisztában vagyok!
- Akkor jó!

-Kész vagyok!Mehetünk?
- Persze! Siessünk, mert le fogjuk késni a buszt.
- Rendben! Szia anya!
- Viszont látásra!
- Sziasztok!

Út közben:
- Tudod, anyukád nem nagyon kedvel!
- Tudom! Sajnos! Pedig én kedvellek! Barátilag!
- Ja, én is téged. Csak barátilag! ( Látszott rajta, hogy zavarba jött) 
- Áh, pont hogy megjött a busz!

Felszálltunk a buszra, és a suliba érve, bementünk a terembe. Valahogy mindenki minket nézett! Nem értettem. De nem is zavart. Amikor bementünk a terembe Rosy szaladt oda hozzám, és szorosan átölelt. 
- Jaj Bloom! Minden rendben?
- Persze! Miért ne lenne! 
- Akkor jó. Iris is mindjárt jön!
- Jó! A suliban minden rendben!
- Persze! Minden a szokásos! 

( Suli végén)

Végre vége a sulinak. És most a 3 hárpia se kötözködött velem. Suli után kicsit kimentem a parkba. Ott leültem egy padra és zenét hallgattam.  Egyszer csak Castiel ült le mellém.

- Szia Bloom!!
- Helló!! Mizu?
- Eljönnél velem valahova?
- Már megint titkolózol velem?
- Igen. Baj?
- Nem. 
- Akkor mehetünk?
- Hát...legyen!!!

Castiel az erdőbe vitt engem!

- És itt mit csinálunk?
- Kérdezni akartam valamit.
- És azért miért kellet ide jönnünk?
- Mert itt senki nem zavarhat!
- Hát...jó! Ki vele! Mit akartál?
- Tudod délelőtt azt mondtad hogy barátilag kedvelsz!
- Igen. És?
- Azt szeretném tudni, hogy mit csinálnál, ha azt mondanám hogy én nem csak úgy szeretlek?
- Kiakadnék!
- Mert?
- Mert furcsa lenne! De utána gondolkoznék!
- Akkor én most mondok valamit!
- Mondd!
- Hát...izé...tudod....én....nem csak barátilag szeretlek!!!!!!!
- Mi van?
- Nem csak barátilag szeretlek!!! Tessék kimondtam!
- Te...te....te...most...szerelmes vagy belém?
- Hát...izé...igen!!
- Húúú! Erre nem számítottam!
- Nagyon gáz?
- Nem, csak én nem tudom hogy hogy érzek irántad, és ezért...!!!
- Jó, inkább hagyjuk!!
-Hát... nem olyan könnyű ezt így csak hagyni, de legyen!
- Akkor beszéljünk másról! Nem akarsz enni egy fagyit?
- De! Az jó lenne!

Elindultunk fagyizni, de kicsit ki voltam akadva Castiel vallomásától.  Pont Ő?? És belém?? Furcsa!! Megettük a fagyit a parkban sétálva. Séta közben találkoztunk Nataniel-el és Melody-val. 
-Sziasztok!
-Sziasztok! Mit csináltok?
- Csak sétálunk egyet Melody-val! És ti?
- Mi is! (Castiel csak grimaszokat vágott)
- Castiel? Miért vagy ilyen? - kérdezte Melody.
- Mert! Én mindig ilyen vagyok! Mehetünk Bloom?
- Igen! Sziasztok!
- Akkor sziasztok! :)

Miután elmentek, kérdőre vontam Castielt.
- Miért kellet ezt?
- Mit?
- Bunkóskodnod!
- Tudod hogy nem kedvelem Natanielt!
- Én se kedvelem, de azért még lehetnél kedvesebb!
- Örülj hogy nem szóltam be neki!
- Hagyjuk! Én megyek haza! Szia!
- Várj! Most miért mész haza?
- Mert haza kell mennem, mert anyám 4-re megy haza, és addigra haza kell mennem!
- Fogadjunk hogy nem tudja hogy velem vagy! 
- Hát...nem!
- Hm! Ezt elnézem neked mert részesültem abban, hogy anyád a fejemhez vágta, hogy nem kedvel!
- Sajnálom! Nem tehetek róla hogy ilyen!
- Jó menj! Ne hogy bajba keveredj! De szombaton kijössz??
- Persze! A parkba?
- Legyen!
- Akkor szia!
- Szia!(búcsúzás képen még meg is ölelt)

Kicsit furcsa volt, hogy megölelt, de jól esett! Gondolkoznom kell még ezen, hogy mit mondjak Castiel-nek arra, hogy szerelmes belém!