1.rész : Az új gimi!!!

                           Sziasztok!!! Én Bloom Withe vagyok az új diák a suliban. 

 Éppen szeptember 1.-ét írtunk, amikor az első napom volt a Sweet Amoris-ba. Már első nap kicsit megijedtem, pedig nem is vagyok az a félős fajta az új sulik kapcsán. Mivel sokat költözünk, sok suliba jártam. 

            
     Szóval visszatérve a az első naphoz, fölkeltem hamarabb és felöltöztem. Lementem a fincsi meleg szendvics illatára. Anyám éppen a szendvicseket csinálta amikor leértem. Becsomagoltam a meleg szendvicseket mert már így is késésben voltam. Gyorsan szaladtam a buszmegállóba de hiába. A busz pont az orrom előtt ment el. Pech!! Ezért futhattam hogy beérjek. Mire beértem pont becsöngettek. Nem volt valami kellemes amikor mindenki engem nézett ahogy berontottam az első órára!
   - Szóval már az első nap késve érkezik Withe kisasszony! - mondta Mr. Franz. 
   - ŐŐŐ......szóval....én....elnézést.....én....csak...!!!!
   - Hagyjuk inkább! Csak üljön le Castiel mellé!!
   
Minden oké lett volna ha tudtam volna hogy ki az a Castiel. De Mr. Franz hamar kisegített hogy ő az utolsó padban ülő vörös hajú srác. Olyan rockos kemény csávónak tűnt. Az óra első tíz percében bemutatott mindenkinek a tanár. Végig ültem az elméletileg töri órát nagy nehezen. De csak azért elméletileg mert a tanár egész órán dumált hogy mi lesz az elkövetkezendő 1 évben. Nagyon uncsi volt. De ahogy láttam nem csak én untam magam kb. az egész osztály csak 1 fiú nem. Valami szemüveges bili fejű kis gyerek, akit Kentinnek  hívtak. Kicsit lányos név de nekem mind 1. Szóval mindenki kiment és egyből mentem a DÖK-ös terembe a papírok miatt. Azzal gyorsan végeztem szerencsére mert egyáltalán nem volt szimpatikus nekem az a srác. Ahogy kijöttem egyből megszólított egy szőke hajú plázacica. 
  - Szóval te vagy az az új diák.(kuncog) Nem gondoltam hogy ilyen leszel. Azt hittem szebb vagy és közénk állhatsz. De így...!!! Na mind 1. Csak egyet jegyezz meg jól. Nehogy rámereszd akár a szemed az én Castielemre!!!! Megértetted?? 
  - Már nem azért de ki vagy te hogy így beszélsz velem??? Tudtommal te is csak egy diák vagy a többi között!! Vagy rosszul gondolom? javíts ki ha így van!!!
  - Hogy merészelsz velem így beszélni? Tudod te hogy kivel beszélsz?? Én Amber vagyok, Nataniel húga, szóval csak csettintek és már ki is vagy rúgatva! Ráadásul arról ne is beszéljünk hogy én Castielnek a barátnője vagyok.
  - Először is nem félek hogy kirúgatnak, másodszor Castiel sem érdekel mert rohadtul nem félek tőle. Sőt én inkább arra lennék kíváncsi hogy hogy jöttetek össze. Mert ha ő akarta akkor nem sok esze van. Ha meg te kényszerítetted valami nagyon durvával zsarolhattad meg mert nem hiszem hogy pont VELED jönne össze. Ha te kényszerítetted akkor nagyon sajnálom Castielt hogy ezt kell elviselnie!!!!!

Erre a semmiből előbukkant egy fiú fekete hajjal és valami ingben mellényben és sálban volt.
  - Amber!! Castiel még a látványodtól is iszonyog! Nem hogy még veled járjon. Max az??
  - Armin?! Mit képzelsz? Hagyjál már a te véleményedre senki nem kíváncsi! 
A látványra már rég ott volt a tömeg! Nem így akartam bemutatkozni az iskolának.Közben becsöngettek.
  - Már nem azért Amber de ugyan olyan jogom van szólni mint bárki másnak! De neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy bántsad ezt a lányt! Úgy hogy szerintem mindenki menjen a dolgára és kész.
   - Még mit nem Armin! Szerinted hagyni fogom hogy így beszélj velem?
közben én csak ott álltam és csodálkoztam Arminra hogy megvéd. Közben megjelent az igazgató.
   - Mit csináltok itt??? Nektek már nem rég órán kellene lennetek?? Mindenki menjen a termébe!! Iszkiri-iszkiri!!
 Közben Amber oda fordult hozzám.
  - Ne hidd hogy ezt ennyiben hagyom. most megúsztad de nem lesz itt mindig Armin és az igazgató!!


Nem hiszem el első napom és már is van egy ellenségem. Mit tettem én Amber ellen hogy ilyen velem? Vége lett az óráknak és indultam volna haza mikor a távolból meghallottam hogy valaki a nevemet mondja. Armin az. 
  - Szia Bloom! Csak meg akartam kérdezni hogy jól vagy e?!
  - Persze minden oké. Nem vagyok én kislány hogy féljek tőle. Ő is csak egy diák.  
  - Akkor rendben. Hé ne kísérjelek haza?
  - Nekem mind 1. Felőlem.

És együtt haza sétáltunk, a parkon keresztül. Közben sokat beszélgettünk. Kedves srácnak tűnt. :)