Ahogy Castiel mondta, lementem a parkba ahova megbeszéltük hogy talizzunk. Ő már ott állt.
- Szia!
- Jó reggelt! Na mehetünk?
- Felőlem. De hova?
- Az meglepi.
- Hát....jó! De csak most az egyszer bízok benned.
- Jó csak gyere!
Castiel egy sikátorba vezetett. Kicsit sötét volt ott.
- Mégsem volt jó hogy bíztam benned!
- Nyugi már! Nem lesz semmi. No para.
- Háát...jó!
Castiel bevitt a sikátorban egy ajtó mögé.
- Most maradj itt. Mindjárt jövök.
Ott maradtam, és pár perc múlva zene hallatszott. Gitár. Egyből
rájöttem. CASTIEL. Castiel gitározott nekem. Felkapcsolódtak a lámpák.
Milyen csodásan játszott. Nagyon élveztem.
- Na, hogy tetszett??? Itt szoktunk próbálni Lysanderrel.
- Nagyon jó volt. Imádom a gitárt, és te nagyon jól játszol rajta.
- Köszi! (elvörösödött) Na menjünk. Már ránk sötétedett.
- Rendben!
Összeszedtük a cuccainkat és elindultunk. Amint kiléptünk az ajtón, elkezdett zuhogni az eső.
- A francba.
- Nem a legjobb de valahogy haza sétálok.
- Nem azt nem engedem. Nagyon lazán vagy öltözve, úgyhogy megfázhatsz. Én közelebb lakok. Gyere, ma aludj nálam.
- ŐŐŐ...az nem lenne valami jó.
- Nyugi. Semmi olyat nem csinálok veled. Bíz bennem.
- De...nem tudom. Anyum is vár már!
- Majd írsz egy SMS-t vagy felhívod. Így nem engedlek haza de ha a mocimmal viszlek akkor is megfázol.
- Akkor megfázok. Nem halok bele!
- De azt nem engedhetem mert akkor anyud engem is kinyír. Na gyere már. Semmi nem lesz, és így úgyse engedlek haza.
- Jó, legyen! Nem vitatkozom.
- Szerintem se érdemes.
Megfogta a kezem és futottunk a házukig.
Odaértünk. Amikor bementünk a házba egyből magához vett egy törölközőt és elkezdett megtörölni engem.
- Meg ne fázz itt nekem!
- Nyugi, így már tuti nem fogok.
- Most küldj egy SMS-t anyudnak. Ne hogy izguljon.
- Rendben.
Már kerestem is a telefonom, és írtam is az SMS-t. Addig Castiel lement. Nem tudom hogy mit csinált, de egyszer csak lehívott.
- Bloom!!!!!
- Tessék?? Itt vagyok fent.
- Gyere le!
- Máris ott vagyok.
Lementem , és egy megterített asztal fogadott.
- Gondoltam megvacsorázhatnánk.
- Igen, az jó lenne, mivel farkas éhes vagyok.
Leültünk és elkezdtünk vacsizni.
- Anyám nem nagyon örült, hogy nem otthon alszok. De azt mondtam
hogy Rosy-nál vagyok. Bocs hogy ezt mondtam, de anyám valahogy nem
szeretné hogy még pasizzak, pedig már elég nagy vagyok hozzá, ráadásul
én tudom hogy most nem pasizni vagyok itt, félre ne érts, de anyám azt
hinné hogy igen.
- Engem nem zavar. Én anyám is mindig zaklat ezzel. De nem érdekel hogy mit mondd.
- :) ! Köszönöm a vacsit!
- Nincs mit! Menj fürödj le és adok neked egy pólót. Ahogy rád nézek, elég lesz neked az.
- Oké!
Elmentem fürdeni aztán bementem Castiel szobájába.
- Hát pólót nem nagyon találtam de itt egy gatya, mivel a gatyád szétázott.
- a pólóm száraz. Majd alszom abban.
- Nekem jó.
Mivel Castiel-nél nincs kanapé csak az ő ágya, kénytelen voltam egy
ágyban aludni vele. Nem örültem neki annyira, de ha csak ez van akkor ez
van. Castiel ledőlt az ágyra és már aludt is. Olyan aranyos volt.
Én is lefeküdtem és elaludtam. Reggel Castiel hangjára ébredtem. Kellemes keltés volt.
- Jó reggelt álom szuszék!
- Jó reggelt! Hány óra?
- Reggel 11.
- Micsoda?? Majd akkor délután megyek haza.
- :) !Éjjel amikor egyszer felkeltem, tudod mit csináltál Bloom?
- Nem. Úr isten mit?????
- Nyugi már. Semmi olyat. Csak annyira fáztál hogy hozzám bújtál.
- Mit csináltam???
- Hozzám bújtál.
- Tuti beteg vagyok.
- Miért? Olyan aranyos voltál.
- Mit mondtál???
- ŐŐŐŐŐŐ.......semmit!!! (nagyon elvörösödött, és kereste a szavakat amivel eltereli ezt a témát)
- Hagyjuk! Megyek öltözni és én akkor megyek is.
- Jó. Ne vigyelek haza motorral??
- Ne. Inkább sétálok.
- Miért?
- Mert nem akarom hogy anyám megtudja hogy nálad töltöttem az éjszakát. Tudod amit tegnap vacsinál mondtam.
- Ja persze akkor csak elkísérlek egy darabig, és anyud nem fog látni. Így jó?
- Te nagyon haza akarsz kísérni. Jó legyen.
Felöltöztem és Castiel haza kísért.
(A kép ahogy este Castiel-hez bújtam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése