Bloom szerint az élet: 2015

2015. január 8., csütörtök

9. rész:Eltiltva Castieltől!!!

8.rész: Castiel vallomása

Végre kilábaltam a betegségből! Ma pont hétfő volt, ezért sulii!!! Castiel bejött hozzánk suli előtt, hogy együtt mehessünk.
- Bloom!!! Itt van Castiel!!
- Már is megyek! Egy pillanat!
Anyám Castiel-hez fordult.
- Ugye tudod, hogy nem kedvellek csak a lányom betegsége miatt jöhettél be!
- Igen! Ebben tisztában vagyok!
- Akkor jó!

-Kész vagyok!Mehetünk?
- Persze! Siessünk, mert le fogjuk késni a buszt.
- Rendben! Szia anya!
- Viszont látásra!
- Sziasztok!

Út közben:
- Tudod, anyukád nem nagyon kedvel!
- Tudom! Sajnos! Pedig én kedvellek! Barátilag!
- Ja, én is téged. Csak barátilag! ( Látszott rajta, hogy zavarba jött)
- Áh, pont hogy megjött a busz!

Felszálltunk a buszra, és a suliba érve, bementünk a terembe. Valahogy mindenki minket nézett! Nem értettem. De nem is zavart. Amikor bementünk a terembe Rosy szaladt oda hozzám, és szorosan átölelt.
- Jaj Bloom! Minden rendben?
- Persze! Miért ne lenne!
- Akkor jó. Iris is mindjárt jön!
- Jó! A suliban minden rendben!
- Persze! Minden a szokásos!

( Suli végén)

Végre vége a sulinak. És most a 3 hárpia se kötözködött velem. Suli után kicsit kimentem a parkba. Ott leültem egy padra és zenét hallgattam. Egyszer csak Castiel ült le mellém.

- Szia Bloom!!
- Helló!! Mizu?
- Eljönnél velem valahova?
- Már megint titkolózol velem?
- Igen. Baj?
- Nem.
- Akkor mehetünk?
- Hát...legyen!!!

Castiel az erdőbe vitt engem!

- És itt mit csinálunk?
- Kérdezni akartam valamit.
- És azért miért kellet ide jönnünk?
- Mert itt senki nem zavarhat!
- Hát...jó! Ki vele! Mit akartál?
- Tudod délelőtt azt mondtad hogy barátilag kedvelsz!
- Igen. És?
- Azt szeretném tudni, hogy mit csinálnál, ha azt mondanám hogy én nem csak úgy szeretlek?
- Kiakadnék!
- Mert?
- Mert furcsa lenne! De utána gondolkoznék!
- Akkor én most mondok valamit!
- Mondd!
- Hát...izé...tudod....én....nem csak barátilag szeretlek!!!!!!!
- Mi van?
- Nem csak barátilag szeretlek!!! Tessék kimondtam!
- Te...te....te...most...szerelmes vagy belém?
- Hát...izé...igen!!
- Húúú! Erre nem számítottam!
- Nagyon gáz?
- Nem, csak én nem tudom hogy hogy érzek irántad, és ezért...!!!
- Jó, inkább hagyjuk!!
-Hát... nem olyan könnyű ezt így csak hagyni, de legyen!
- Akkor beszéljünk másról! Nem akarsz enni egy fagyit?
- De! Az jó lenne!

Elindultunk fagyizni, de kicsit ki voltam akadva Castiel vallomásától. Pont Ő?? És belém?? Furcsa!! Megettük a fagyit a parkban sétálva. Séta közben találkoztunk Nataniel-el és Melody-val.
-Sziasztok!
-Sziasztok! Mit csináltok?
- Csak sétálunk egyet Melody-val! És ti?
- Mi is! (Castiel csak grimaszokat vágott)
- Castiel? Miért vagy ilyen? - kérdezte Melody.
- Mert! Én mindig ilyen vagyok! Mehetünk Bloom?
- Igen! Sziasztok!
- Akkor sziasztok! :)

Miután elmentek, kérdőre vontam Castielt.
- Miért kellet ezt?
- Mit?
- Bunkóskodnod!
- Tudod hogy nem kedvelem Natanielt!
- Én se kedvelem, de azért még lehetnél kedvesebb!
- Örülj hogy nem szóltam be neki!
- Hagyjuk! Én megyek haza! Szia!
- Várj! Most miért mész haza?
- Mert haza kell mennem, mert anyám 4-re megy haza, és addigra haza kell mennem!
- Fogadjunk hogy nem tudja hogy velem vagy!
- Hát...nem!
- Hm! Ezt elnézem neked mert részesültem abban, hogy anyád a fejemhez vágta, hogy nem kedvel!
- Sajnálom! Nem tehetek róla hogy ilyen!
- Jó menj! Ne hogy bajba keveredj! De szombaton kijössz??
- Persze! A parkba?
- Legyen!
- Akkor szia!
- Szia!(búcsúzás képen még meg is ölelt)

Kicsit furcsa volt, hogy megölelt, de jól esett! Gondolkoznom kell még ezen, hogy mit mondjak Castiel-nek arra, hogy szerelmes belém!

7.rész:A betegségem

Már kezdtem kilábalni a betegségből. Anyám még mindig gondozott, és Rosy és Iris mindig hozták a házit és segítettek, hogy le ne maradjak. Még mindig aggasztott, amit anyu mondott Castiel-nek. Egyszer csak kopogtatnak. Anyu kinyitotta az ajtót, és vagy 10 percig dumált az ajtóban állóval. Azt hittem hogy a lányok jöttek, de úgy tűnt nem. Anyu becsukta az ajtót.
- Anyuu!!!
- Tessék??
- Gyere feel!!
-Oké!!
Anyu feljött egy csésze teával, és a házival.
- Tessék kicsim!
- Köszi! Ki volt az??
- ŐŐŐŐ...a lányok, hozták a leckét, csak sietniük kellet, és nem tudtak bejönni!
- Anyu!!! Mi volt az elején az az "ŐŐŐ"???
- Semmi!!
- Anyu! Ki volt itt??
- Senki aki számít!
- CASTIEL?? Castiel volt itt??
- ŐŐŐ...nem!!
- Anyuu!! Elküldted??
- ŐŐŐ...dehogy!
- ANYU!!! MIÉRT??? TE...AAAHHHJJJJ!!!!!!!!!!
Szaladtam ki az ajtón, már amennyire csak tudtam. Kimentem az utcára, nem foglalkozva anyámmal. Az utcán csak Castiel nevét ordítottam, de nem jött válasz.
- CASTIEL!!!!! CASTIEL!!!! CASTIEL!!!!!!!!
A földre rogyva, már alig bírtam beszélni de üvöltöttem, a nevét!

- CASTIEL!!! CASTIEL!!!! CASTIEL!!!!!
Már annyira gyenge voltam, hogy nem bírtam már semmit csinálni, és megint a földön feküdtem.

Aztán éreztem hogy valaki fölvesz, de nem tudtam kinyitni a szemem! Ölben föl vitt a lakásomba, de tudtam ki az. Éreztem az illatát. És örültem, hogy Castiel-el lehettem, és vissza jött! Bevitt a házba, de hallottam ahogy anya egyből vitatkozik Castiel-el.

- Már megint te? Miattad ment ki a lányom!

- Elnézést! Én nem akartam, én csak meg akartam nézni a lányát. De maga nem engedett be, ezért elmentem. Arról már nem én tehetek, hogy utánam futott.

- Dehogynem! Minden a te hibád! Elbolondítod Bloom-ot .Pedig jobbat érdemel.

Én csak hallgattam, míg Castiel a kezében tartott. Próbáltam szólni de nem ment. De vettem magamba egy kis erőt, és a fejemet anya felé fordítottam.

- Anya!

- Jaj! Mi van?

- Anya, ne......ne....ne beszélj így Cas...Cast...Castiel-el!!!

- Ebbe most ne szólj bele kincsem!

Erre mondatára, vettem magamon erőt, és ráálltam a saját lábamra.

- Anya!!! Ne beszélj így Castiel-el! És bele szólok mert rólam is szó van benne, úgyhogy rám is tartozik!!

- De Bloom!!

- Semmi de! Ha Castiel nem maradhat, én is megyek!

- Bloom hagyd! Fölviszlek! Pihenned kell aztán én megyek is!

- Castiel! Te most itt maradsz! Nem mész sehova!

- De Bloom!

- Mindketten maradjatok csöndben! Castiel te itt maradsz, mert szükségem van rád! Anya te meg elviseled őt!!

Ennyi erőm volt. Megint elestem. De most Castiel elkapott és fölvitt a szobámba. Lefektetett az ágyamba, és menni készült, de közbe léptem.

- cast...!

- Bloom! Hagyd! anyukád nem kedvel. Kibírom.

- Nem érdekel anyám! Veled akarok most lenni!

- Beteg vagy! Össze vissza beszélsz!

- Nem! Most igazat mondok! Castiel, ha most elmész, holnap ugye vissza jössz???

- Persze!

- Tudod mit? Ne is menj el! (anyám közben mindent hallott!!)

- De anyukád...!

- Hagyd! Én kérlek! Ha anya nem engedi, én is megyek veled.

- Yuzuw! Nee!!

- Castiel! Bloom kedvéért maradj itt!

- Háát...!!

- Én kérlek rá!

- Rendben!

Castiel ott maradt nálunk éjszakára, és utána minden nap bejött hozzám. Anyám még mindig nem kedvelte, de a betegségem miatt elfogadta. De arra kíváncsi leszek, mit fog csinálni, ha már meggyógyulok.

6. rész:Anyu kiakadása!!

Végre letelt a büntetésem. Ma furcsa volt a suliban, mert amikor bementem senki nem volt ott. Attól féltem hogy már becsöngettek. De az órám meg jól járt, és csak fél 8 volt. Bejártam az egész iskolát, de senkit nem találtam. Amikor szembe jött velem Rosy. Végre valaki.

- Héé!!! Rosy!!!
- Igen Bloom?
- Hol vannak a többiek??
- Én is oda megyek. Elméletileg az igazgató bejelent valamit és mindenki az udvaron van.
- Tényleg? ( mindent bejártam csak az udvarra nem mentem)
- Igen te nem jössz??
- De! Megyek is!
- Akkor gyere velem!!

Szaladtunk az udvarra. Már mindenki ott gyülekezett. Rosy Odament Light-hoz, én meg egyedül maradtam a tömegbe. Aztán odajött Iris.
- Szia Bloom!!
- Szia! Miért vagy ilyen ideges?
- Nem tudom! Valahogy amikor ilyeneket közöl az igazgató izgulok hogy mi lehet az.
- Szóval akkor te se tudod hogy mi történt.
- Dehogy is! Senki nem tudja!

Végre megjött az igazgató.
- Kedves gyerekek! Ma arról szeretnék beszélni veletek, hogy Kent kikérték az iskolából. A 10/B-seknek nem lesz egy osztálytársuk. Azon kívül ti nem tudjátok, hogy jövő héten szünetetek lesz, mivel az egész iskolát megvizsgálják. És ma mindenkinek csak 4 órája lesz, mivel már ma kezdik a vizsgálást. Ja, és 2 hét múlva a 10/B-sekhez jön egy új diák. Ennyi lenne. Mindenkinek szép napot. Menjetek a termetekbe!

Azt hittem fontosabb dolgokról lesz szó, de ez nagyon jó hír hogy 1 hétig szünet lesz, és ma csak 4 óránk van. De arra kíváncsi lennék hogy ki az az új diák. És hogy az a bili fejű kölyök miért ment el. De ezeket a kérdéseket hagyjuk. Szóval akkor ma csak biológia, kémia, ének és irodalom lesz.

(4 órával később)

Végre mehet haza. Már nagyon fájt a fejem. Már mentem volna ki a suliból, amikor Castiel megszólított.
- Hé, Bloom!!
- Mi van Castiel?? (kiabáltam rá)
- Nyugi,nyugi,nyugi!!! Mi a bajod??
- Jaj bocs, csak már nagyon fáradt vagyok és a fejem is fáj.
- Az nem jó!
- Nekem mondod?
Már nagyon homályos volt minden. És egyszer csak elájultam. Castiel gyorsan odafutott hozzám, és próbált felkelteni.
- Bloom!! Bloom mi van veled?? Bloom!! Jól vagy?? Kelj fel!!!! Bloom!!!!!!!

Jó pár óra múlva, olyan este 7 körül keltem fel, de már otthon voltam, az ágyamban, és Castiel mellettem.

- Castiel?! Mi történt??

- Hát... a suliból kijövet, azt mondtad, hogy fáj a fejed, aztán elájultál. Próbáltam segíteni de nem keltél fel. ekkor horzsoltad fel a térded és az orrod. Aztán haza hoztalak és még nem volt itt senki, de a szomszédotok beengedett. Anyukád még nem jött haza de ha nem gond, elolvastam a cetlit amit anyud írt neked. Az volt benne hogy muszáj volt bemennie a munkahelyére és csak este 9-kor jön haza. Gondoltam akkor nem hagylak egyedül, mert hátha valami bajod lesz. És most itt vagy.

- Hát...izé...köszi!

- Nincs mit köszönnöd. (megfogta a homlokom). Úr isten! Te lázas vagy. Hol a lázmérőtök?

- Lent a nappaliban a kis szekrény tetején.

Castiel gyorsan lerohant és felhozta a lázmérőt. Gyorsan megmérte a lázam.

- Jesszusom!! Neked 40°-os lázad van!!

- Ráz a hideg Castiel!

- Biztos megfáztál amikor vitatkoztál velem az esőben!

- Ja lehet!

Közben anyám is haza jött!

- Bloom drágám, haza jöttem!!!

- Itt vagyok fent! Vagyis vagyunk!

- Vagytok? Ki van itt Bloom?

Anyám feljött. És teljesen meglepetten nézett Castiel-re.

- Hát te meg ki vagy? És mit csináltál a lányommal??

- Anya hagyd!

- Kérdeztem valamit!!!

- Jó napot! Castiel vagyok, a lánya osztálytársa. Suli után elájult és haza hoztam!

- És hogy jutottál be??

- Csöngettem, erre kijött a szomszéd, hogy nincs itthon, de elmondtam neki a történteket, és beengedett. Aztán megmértem a lány lázát, és gondoltam vigyázok rá, amíg maga haza nem jön!

- Jól van köszönöm! De most már itthon vagyok, úgyhogy mehetsz!!( látszott rajta hogy nem örül Castiel-nek)

- Rendben! Akkor én megyek! Viszont látásra! Szia Bloom!

- Szia Castiel!- mondtam nagyon halkan.

Castiel kiment az ajtón, és anyukám már jött is oda hozzám.

- Anya! Ezt miért kellet???

- Nem tetszik nekem ez a fiú! Olyan...!! Nem szimpatikus és kész!!

- De anya, ő csak egy osztálytárs!

- És szeretném ha az is maradna! Remélem nincs semmi terved vele!

- Anyaaaa!!!!

- Hagyjuk! Hogy vagy?

- Fázok! És dühös vagyok rád!!

- Megmérjük a lázadat!

- Fölösleges! Megmértük! 40°!

- Megmértétek?? De...ő...hozzád ért?

- ANYAAAA!!!!

- Jól van na! Mivel tudom hogy semmi nincs köztetek. Most hagyom mert beteg vagy!

Anya kiment a szobámból, és készített nekem teát és vacsorát. Aztán lefürödtem és aludtam. De nagyon kellemetlen volt anyám viselkedése. Már csak azt várom hogy vége legyen ennek a náthának és ki tudjam magyarázkodni magam Castiel-nél.

5. rész: Büntiben Amber miatt!!!

Újra hétfő, és már 1 hónapja járok a Sweet Amorisba. Most végre időben értem a suliba, de meg is bántam. A hétvégén szerencsére nem találkoztam Amberrel, de úgy tűnik most bepótolja.

- Lám, lám, lám! Ki van itt?
- Amber! Már megint te? Mit csináltam hogy mindig velem kötözködsz?
- Például, hogy szemtelen vagy? Vagy hogy rámozdultál Castiel-re??
- Mi van?? Én nem mozdultam rá Castiel-re!!
- Aha, persze! Akkor miért védett meg a múltkor?
- Honnan tudjam? Az az ő dolga.
- Ezt most hagyjuk. De amit mondtam. Eddig mindig megvédett valaki. De most egyedül vagy. Még nem törlesztettünk!
- És mit akarsz csinálni? Mert csak úgy mondom, nem félek tőled.
- Azt most meglátod.
Már emelte a kezét hogy pofon vágjon, amikor megfogtam a kezét és bele rúgtam.
- Te most megmerészeltél rúgni?
- Igen miért? Szerinted csak úgy hagyom hogy pofon vágj?
A "barát női" csak tátott szájjal néztek. Amber nem szólt semmit, csak készült, hogy újból próbálkozzon. De ekkor megint lefogtam a kezét, és kigáncsoltam. Belém akart rúgni, de felpofoztam. Ekkor megjelent az igazgató. Pech!!
- Maga meg mit csinál Bloom kisasszony??(az igazgató úgy nézett ki mint Ursula, a kis hab leányból égnek állt minden hajszála.)
- Hát.....én......csak..!
- Ezzel kiérdemelte a büntetést erre a hétre!
Jaj de jó nekem. Mehetek egy héten keresztül suli után büntibe! Pedig az a hárpia támadott rám. Ebbe a suliba már megvédeni se szabad magam? Elkezdődött az óra, és bementem a terembe. Szünetben odajött hozzám Iris és Rosy.
- Hé Bloom?
- Igen?
- Suli után nem akarsz velünk eljönni a városba, ruhát kéne vennem Light bulijába, és kellene a te véleményed is.
- Sajnálom, de nem lehet. Büntibe vagyok!
- Hogy, hogy? Anyukád?
- Nem, nem otthon. Suliban.
- Mit csináltál? Lógtál Castiel-el?
- Mi?? Dehogy is! És honnan vettétek hogy pont Castiel-el vagyok?
- Mert hétvégén is láttuk, amikor bementetek egy sikátorba. Jól néztek ki együtt.
- De nem járunk. Sőt még jóba se vagyunk.
- Jó lehet hogy nem jártok, de azt ne tagadd hogy nem vagytok jóba!
- Jó, hagyjuk!!
- Oké! Szóval miért is vagy büntiben?
- Mert reggel Amber letámadott, és pofon akart vágni. Én meg belé rúgtam. Aztán megint meg akart pofozni, de kigáncsoltam, és amikor belém akart rúgni, felpofoztam. És az igazgató csak azt látta amikor Amber fekszik a földön és én megpofozom.
- De te csak megvédted magad.
- Igen de ha elkezdenék mentegetőzni úgyse hinne nekem az igazgató.
- Húúú, már nagyon elegem van ebből az Amberből. Mindig mindenkivel keménykedik. Aztán ha valaki visszaszól szalad Nataniel-hez.
- Hagyuk, úgyis mind 1 már.
- Hát akkor mi mentünk. A bünti amúgy a folyosó végén van.
- Köszi, jó szórakozást! Sziasztok!!
- Köszi! Sziaaa!!

Vége a tanításnak, és elkezdtem elmenni a bünti felé, ahova mondták Irisék. Amikor mentem találkoztam Amberrel.
- Jó szórakozást a büntiben!! Ha-ha-ha!!
- Hrrr!!!
Elmentek, majd Castiel jelent meg előttem.
- Szia!
- Szia Castiel!!
- Hova tartasz ilyenkor? Nem haza kéne menned? Amúgy ma nem jössz el velem a próbánkra? Megnézhetnéd, hogy milyen az igaza zenekarunk!
- Jó lenne, de nem lehet!
- Mert?
- Büntibe vagyok.
- Naa!! Még csak 1 hónapja vagy itt és büntibe vagy?
- Igen 1 hétig.
- És mit csináltál ami miatt büntibe keveredtél?
- Amber meg akart pofozni, de ekkor belé rúgtam. Aztán megint fel akart pofozni, de kigáncsoltam. És amikor belém akart rúgni, felpofoztam. Az igazgató meg természetesen csak annyit látott, hogy Amber a földön fekszik, és én meg pofozom.
- ÚÚÚ... a rossz kislány újra bekeményít.
- Ne cukkolj!
- Hm!! Pedig vicces.
- Nem annyira mint amennyire te azt hiszed. Na jó! Én mentem! Csövi!!!
- Jó büntizést! Helló!!
Bementem a a terembe, és rajtam kívül csak 1 fiú volt bent. Alexy, Armin tesója. Megint a zenét hallgatta. Leültem az előtte lévő padba, és elkezdtem zenét hallgatni. De 10 perc se telt bele amikor valaki megfogta a vállam. Kivettem a fülest, és hátra fordultam. Alexy volt.
- Hát te meg hogy kerültél ide?
- Elég neked annyi hogy Amber?
- Akkor már értem. Mit csinált?
- Fel akart pofozni én meg megvédtem magam, és az igazgató meg csak annyit látott hogy Amber a földön, ln meg pofozom.
- Megütötted Ambert?
- Igen! De ez miért baj?
- Hát... csak azért, mert ezt még senki se merte!
- Én nem vagyok betoji, hogy féljek Ambertől.
- Bátor vagy.
Visszaült és hallgatta tovább a zenét.
- És te amúgy miért vagy itt??
Levette a fülest és odahajolt.
- Tessék??
- Te miért vagy itt??
- Mert egy órára véletlenül nem mentem, mert az udvaron maradtam és a zene miatt nem hallottam hogy becsöngetnek.
- Ha-ha-ha! Te és a zenéd.
- :P!! Te meddig vagy büntiben?
- 1 hét! Te?
- 2 nap!
- Mázlista!!
- Tudod az nem olyan súlyos mint a verekedés.
- Héé!! Én csak megvédtem magam. Nem fogom hagyni hogy Amber felpofozzon.
- Igazad van!
Fél 4-kor végre kiengedtek a büntiből! Gyorsan haza mentem, tanultam és lefeküdtem.

4. rész: Egy nap Castiel-el

Ahogy Castiel mondta, lementem a parkba ahova megbeszéltük hogy talizzunk. Ő már ott állt.
- Szia!
- Jó reggelt! Na mehetünk?
- Felőlem. De hova?
- Az meglepi.
- Hát....jó! De csak most az egyszer bízok benned.
- Jó csak gyere!

Castiel egy sikátorba vezetett. Kicsit sötét volt ott.

- Mégsem volt jó hogy bíztam benned!

- Nyugi már! Nem lesz semmi. No para.

- Háát...jó!

Castiel bevitt a sikátorban egy ajtó mögé.

- Most maradj itt. Mindjárt jövök.

Ott maradtam, és pár perc múlva zene hallatszott. Gitár. Egyből rájöttem. CASTIEL. Castiel gitározott nekem. Felkapcsolódtak a lámpák.

Milyen csodásan játszott. Nagyon élveztem.

- Na, hogy tetszett??? Itt szoktunk próbálni Lysanderrel.

- Nagyon jó volt. Imádom a gitárt, és te nagyon jól játszol rajta.

- Köszi! (elvörösödött) Na menjünk. Már ránk sötétedett.

- Rendben!

Összeszedtük a cuccainkat és elindultunk. Amint kiléptünk az ajtón, elkezdett zuhogni az eső.

- A francba.

- Nem a legjobb de valahogy haza sétálok.

- Nem azt nem engedem. Nagyon lazán vagy öltözve, úgyhogy megfázhatsz. Én közelebb lakok. Gyere, ma aludj nálam.

- ŐŐŐ...az nem lenne valami jó.

- Nyugi. Semmi olyat nem csinálok veled. Bíz bennem.

- De...nem tudom. Anyum is vár már!

- Majd írsz egy SMS-t vagy felhívod. Így nem engedlek haza de ha a mocimmal viszlek akkor is megfázol.

- Akkor megfázok. Nem halok bele!

- De azt nem engedhetem mert akkor anyud engem is kinyír. Na gyere már. Semmi nem lesz, és így úgyse engedlek haza.

- Jó, legyen! Nem vitatkozom.

- Szerintem se érdemes.

Megfogta a kezem és futottunk a házukig.

Odaértünk. Amikor bementünk a házba egyből magához vett egy törölközőt és elkezdett megtörölni engem.

- Meg ne fázz itt nekem!

- Nyugi, így már tuti nem fogok.

- Most küldj egy SMS-t anyudnak. Ne hogy izguljon.

- Rendben.

Már kerestem is a telefonom, és írtam is az SMS-t. Addig Castiel lement. Nem tudom hogy mit csinált, de egyszer csak lehívott.

- Bloom!!!!!

- Tessék?? Itt vagyok fent.

- Gyere le!

- Máris ott vagyok.

Lementem , és egy megterített asztal fogadott.

- Gondoltam megvacsorázhatnánk.

- Igen, az jó lenne, mivel farkas éhes vagyok.

Leültünk és elkezdtünk vacsizni.

- Anyám nem nagyon örült, hogy nem otthon alszok. De azt mondtam hogy Rosy-nál vagyok. Bocs hogy ezt mondtam, de anyám valahogy nem szeretné hogy még pasizzak, pedig már elég nagy vagyok hozzá, ráadásul én tudom hogy most nem pasizni vagyok itt, félre ne érts, de anyám azt hinné hogy igen.

- Engem nem zavar. Én anyám is mindig zaklat ezzel. De nem érdekel hogy mit mondd.

- :) ! Köszönöm a vacsit!

- Nincs mit! Menj fürödj le és adok neked egy pólót. Ahogy rád nézek, elég lesz neked az.

- Oké!

Elmentem fürdeni aztán bementem Castiel szobájába.

- Hát pólót nem nagyon találtam de itt egy gatya, mivel a gatyád szétázott.

- a pólóm száraz. Majd alszom abban.

- Nekem jó.

Mivel Castiel-nél nincs kanapé csak az ő ágya, kénytelen voltam egy ágyban aludni vele. Nem örültem neki annyira, de ha csak ez van akkor ez van. Castiel ledőlt az ágyra és már aludt is. Olyan aranyos volt.

Én is lefeküdtem és elaludtam. Reggel Castiel hangjára ébredtem. Kellemes keltés volt.

- Jó reggelt álom szuszék!

- Jó reggelt! Hány óra?

- Reggel 11.

- Micsoda?? Majd akkor délután megyek haza.

- :) !Éjjel amikor egyszer felkeltem, tudod mit csináltál Bloom?

- Nem. Úr isten mit?????

- Nyugi már. Semmi olyat. Csak annyira fáztál hogy hozzám bújtál.

- Mit csináltam???

- Hozzám bújtál.

- Tuti beteg vagyok.

- Miért? Olyan aranyos voltál.

- Mit mondtál???

- ŐŐŐŐŐŐ.......semmit!!! (nagyon elvörösödött, és kereste a szavakat amivel eltereli ezt a témát)

- Hagyjuk! Megyek öltözni és én akkor megyek is.

- Jó. Ne vigyelek haza motorral??

- Ne. Inkább sétálok.

- Miért?

- Mert nem akarom hogy anyám megtudja hogy nálad töltöttem az éjszakát. Tudod amit tegnap vacsinál mondtam.

- Ja persze akkor csak elkísérlek egy darabig, és anyud nem fog látni. Így jó?

- Te nagyon haza akarsz kísérni. Jó legyen.

Felöltöztem és Castiel haza kísért.

(A kép ahogy este Castiel-hez bújtam)

3. rész: A beszélgetés!

Egy újabb nap, de szerencsére szombat. Jeee!!! Ma mentünk vásárolni anyával. Bementünk a butikba ahol az eladó helyes volt de nem az én stílusom. Megvettük nekem a cuccokat télre.

Már éppen indultunk volna, amikor Rosy és Iris jött oda hozzám.

- Bloom!!!

- Tessék??

- Szia! Nem tudnál jönni egy kicsit velünk?

- Háát...megkérdezem anyukámat. Mindjárt jövök!

- Oké!

Odamentem anyámhoz.

- Anyu! Elmehetnék a lányokkal? Majd este haza megyek.

- Menj csak nyugodtan. Majd haza viszem a cuccaidat.

- Oké, köszi! Sziaaa!!!

Már nem figyeltem a válaszára és rohantam a lányokhoz.

- Na már itt is vagyok.

- Oké akkor menjünk. Láttunk egy cuki ajándék boltot és ruhákat ami jól illene neked.

- Akkor menjünk!

Vettünk pár cuccot, aztán beültünk egy kajáldába. Ettünk, aztán a parkba mentünk. Ott láttuk, hogy Nataniel és Melody beszélgetnek. Kíváncsiak voltunk ezért kihallgattuk őket a bokorban.

- Szóval akkor szerdán megint találkozunk Melody?

- ŐŐŐ...hát...persze...miért is ne!!

- Akkor szerdán! Sziaaa!!

- Szi..szi..szia!!!

Hát ez furcsa volt. Nataniel és Melody?? Hát végül is össze illenek, valamennyire. Iris már ment haza de Rosyval még beszélgettünk egy kicsit. Aztán jött Light és ezért ott hagyott egyedül a sötétben. Még üldögéltem egy kicsit és zenét hallgattam.amikor egy árny jelent meg előttem.

- Ki vagy?

- Valaki! De most gyere velem.

- Előbb mond meg ki vagy.

- Az most legyen neked titok.

- Ha nem mondod meg nem megyek veled!

- Dehogynem!!

Azzal megfogta a vállam és bevitt az erdőbe. Nem tudtam hogy ki az, mert elváltoztatta a hangját, de tuti hogy pasi. Amikor megálltunk akkora pofont kevertem le neki, hogy csak úgy csattant.

-Áúúúú!!!! Ez fájt!

Most már megismertem a hangját. Gondolhattam volna.

- Ezt most muszáj volt Bloom??

- Hát kellet neked berángatnod az erdőbe este úgy, hogy nem mondtad meg ki vagy. Amúgy neked az a szokásod hogy ijesztgetsz??

- Nem. Csak azt hittem hogy legalább egy kicsit megijedsz.

- Hát rosszul hitted Castiel. És minek jöttél oda hozzám??

- Meg akartam kérdezni hogy mit csinálsz itt a parkban ilyen sötétben.

- És akkor ehhez miért kellet megijesztened? Amúgy azt én is kérdezhetném tőled hogy mit csinálsz itt ilyenkor!

- Nem de mondtam hogy kíváncsi voltam hogy megijedsz e. Amúgy meg én kérdeztem előbb!

- -_- ! Hát Rosyval és Irissel voltam, de Irisnek haza kellet mennie Rosyt meg elcsalogatta Light. Úgyhogy egyedül maradtam. És úgy gondoltam hallgatok egy kis zenét még a padon. Aztán jöttél te. Most te jössz. Miért vagy itt??

- Lysanderrel próbáltunk. És most fejeztük be.

- Próba?? Milyen próba?

- Van egy zenekarunk. Lysander énekel és én gitározok.

- Gitározol? Imádom a Gitárt.

- ÓÓÓ! Szóval az új csajszi szereti a rockot és a gitárt. Milyen meglepő.

- Miért?? Egy lány nem szeretheti a rockot és a gitárt?

- De! Csak furcsa. Mivel eddig csak plazacicákkal , unalmas lányokkal, vagy foglalt lányokkal találkoztam.

- Hát én nem vagyok se plazacica, se foglalt. Ugyan is még soha nem volt pasim. És azt nem tudom hogy neked mi az unalmas.

- Hát azt most hagyjuk. De még soha nem volt pasid??

- Hát nem! Mert?

- Hagyjuk ezt most inkább!! ( és elvörösödött)

-Hát...oké!! Na szerintem megyek haza. Csőőő!!!

Elindultam amikor rám ordított.

- Váárj!!!!

- Igen?

- Ne...ne..ne kísérjelek haza?

- Hát..végül is, felőlem. De nem vagyok betoji. Egyedül is haza tudok menni.

- Gondoltam. Csak még beszélgethetnénk.

- Hát jó!

Azzal elindultunk, és út közben még beszélgettünk kicsit.

- És hol laktál ez előtt?

- Hollywood.

- Az szép hely. Én mindig is oda akartam menni.

- Igen?

- Ja. De ha ott laktatok, miért költöztetek el.

- Mert anyám új munkát kapott amiben jobban fizetnek neki.

- Aha. Így már érthető.

Haza értem, de Castiel még fölkísért a 4. emeletre, ugyanis panelban laktunk.

- Hát köszi hogy haza kísértél.

- Nincs mit!

Mentem volna be amikor megfogta a kezemet.

- ŐŐŐ...Mit csinálsz?

- Nem akarsz holnap eljönni velem valahova??

- Hova?

- Az legyen meglepi. ;)

- Oké. De hol talizzunk?

- Gyere a parkba ahhoz a padhoz ahol ma ültél. Olyan fél 2-kor?

- Rendben. Sziaa!!

- Helló!!!

2. rész: Castiel másik oldala

Újabb nap, újabb tragédia. Már megint elaludtam de most pont beértem. Hála istennek. Az első óra matek aztán tesi, irodalom,rajz,föci,töri,info és végül mehetek haza. Lehuppantam Castiel mellé és mint mindig észre se vett. De nem is bántam. Hallgatta a zenéjét, de olyan hangos volt hogy kihallatszott. Pont a kedvenc számomat hallgatta. Nem is tudtam hogy szereti a rock zenét, habár eléggé úgy néz ki. Végül bejött a tanár. Megvolt az óra és rohantam átöltözni. Mindenki kész volt és bementünk a tesi terembe. Először futottunk majd kidobósoztunk. 3-3 fős csapatok voltak. Az egyikben Castiel, Nataniel és Lysander.

a másikban én Rosaly és Iris.

Elkezdtünk kidobósozni. Addig a többiek a padon ültek aztán csere. Már a felénél jártunk amikor nem figyeltem pont, és Castiel olyan erősen dobta a labdát hogy fejbe talált. Nagyon fájt és hátra estem. Nem nagyon emlékeztem semmire de amit mondott nekem Iris abból megtudtam hogy Castiel odasietett és próbált segíteni aztán a tanár is odament és megkérte Castielt és Lysandert hogy vigyenek fel az orvosiba. Lett egy nagy púp a fejemen amire jeget kaptam. Vagy 2 óráig kellet az a jég hogy lemenjen a púp. Végre lement de még mindig látszódott valami. Szünetben kimentem az udvarra hogy senki ne lássa a fejem főleg az a három hárpia. Kimentem, leültem az egyik padra és elkezdtem zenét hallgatni. Már bele éltem magam mikor valaki hátulról kivette a fülemből. Hátra akartam nézni de eltakarta a szememet az illető. A végén már ordítoztam vele.

- Mi a....!!! Nem tudom ki vagy, de ha nem veszed el a kezed a szemem elől, esküszöm beléd rúgok!!!!

- Nyugi van durci-murci!! A púpod miatt már ideges is lettél???

Megismertem a hangját. Erre elvette a kezét a szemem elől. Egyből láttam hogy Castiel az.

- Remélem most hogy látsz már nem fogsz megrúgni durcika!!

- Mit akarsz tőlem Castiel??

Erre lehuppant mellém a padra.

- Bocsánatot szeretnék kérni. Sajnálom!

- Amiket hallottam rólad a többiektől...!!! Nem hiszem hogy te most bocsánatot kértél. Úgy tűnik tényleg bevertem nagyon a fejem. Már hallucinálok is.

- Ha-ha-ha!!! Nagyon vicces vagy!

- Jól van na!

- Tudod nem minden igaz amit mondanak rólam. Csak a többiek előtt vagyok ilyen.

- Hú fogadjunk hogy én vagyok az első akinek ezt mondtad!

- Igen és?

- Hát csak furcsállom mivel még csak 2 hete járok ide.

- Hááát...igen de....mind 1! A lényeg hogy bocsánat és kész.

- Várj!! Miért te kérsz bocsánatot ha én nem figyeltem?

- Neked nem mind 1??? Örülj hogy jól vagy és kész. Szia!

Hát az utolsó mondatta az igazán Castiel-es volt! Bementem órára. 2-kor kijöttem és már mentem is volna haza Rosy-val és Irissel. Elmentem a szekrényemhez és összeszedtem a cuccom. Már menni készültem amikor Amber letámadott hátulról.

- Na végre itt vagy! EGYEDÜL!

- Amber már megint te?

- Igen! Mondtam hogy még megkeserülöd!! Hát eljött a pillanat!

- És mit akarsz velem csinálni? Kisminkelsz?? Vagy plázacicának öltöztetsz amilyen te is vagy???

- Már megint szemtelen vagy??? A-a-a. Nem kéne! És nem kéne így beszélned velem!

- Úgy beszélek veled ahogy akarok! Mivel mint ahogy már mondtam te is csak egy ugyan olyan diák vagy mint a többi.

- Nem hiszek a szememnek. Hogy lehet valaki ronda és egyben szemtelen is.

- 1 neked lehet hogy ronda vagyok, de nekem így jó. Nem is akarok olyan lenni mint TE!!! 2 én nem vagyok szemtelen csak kimondom amit gondolok. Amúgy látom nagyon együtt vagytok Castiel-el. Már nem azért, de látszik hogy Castiel-nek több esze van. Tuti hogy nem jönne össze VELED!!!

- Igen most még nem vagyunk együtt, mert csak leszünk. És nem azért, de Castiel belém van esve már harmadik óta.

- Álmaidban cica baba!!! Szerintem ez pont fordítva van.

Egyre erősebben nyomott a falhoz. És épp lekevert volna nekem egy pofont amikor megjelent Castiel és átkarolt.

- Hé Amber! Mit akartál csinálni vele?

- Castiel!!! Mit csinálsz te itt?? És miért fogdosod ezt a hárpiát??

- Én éppen haza akartam menni de láttam hogy mit csinálsz Bloom-al. És csak közölni szeretném ha őt bántod, tuti hogy neked véged. És figyi Amber, jó lenne a nem terjesztenél rólam olyanokat hogy veled vagyok. Mert ha az utolsó lány lennél a földön, akkor se jönnék össze VELED!!!!! Ezt jobb ha megjegyzed!!!

- De...de...deee...Castiel!!!

- Én inkább hallgatnék most a helyedbe.

Amber haza indult inkább mint hogy veszekedjen Castiel-el. Castiel ellépet tőlem, de én még mindig dermedten áltam. Castiel elkezdett röhögni.

- Most úgy nézel ki mint aki most látott egy hírességet.

Én még mindig csak dermedten álltam.

- Most meg mi van? Miért állsz még mindig így. Inkább megköszönhetnéd.

- Bocs csak kicsit nagyon meglepő hogy pont TE jössz ide és segítesz.

- Ez miért olyan meglepő. Mint ahogy délelőtt is mondtam, csak a többiek előtt vagyok ilyen.

- Igen de ezt nem néztem volna ki belőled.

- Jó akkor ha minden ilyen meglepő dolgomra így fogsz reagálni akkor már nem fogok veled beszélni. ( Haza felé tartott, már majdnem a terem előtt volt amikor ordítottam neki)

- Várjál!!!!!!! (Hátra fordult)

- Tessék?

- Köszönöm!

- Hogy mondtad??

- Köszönöm hogy segítettél délelőtt és most is!!

- Jééé! Te meg tudsz köszönni valamit??

- Hé!! Örülj hogy ennyit kinyögtem!

- Jól van na! Egyenlőre beérem ezzel. Na gyere, haza viszlek mert már sötét van és így nem engedlek egyedül sétálni az utcán.

- Hát...oké!!

Castiel felültetett a motorjára és azt mondta h szorosan fogjam át a derekát, ne hogy leessek. Be kell vallanom élveztem a motorozást, főleg Castiel-el. Habár amúgy is imádok motorozni de Castiel-el más volt valahogy. Haza vitt és elköszönt. Miután elment bementem vacsiztam,tanultam és lefeküdtem. Éjjel Castiel-el álmodtam. Nagyon szép álom volt. :)

1.rész : Az új gimi!!!

Sziasztok!!! Én Bloom Withe vagyok az új diák a suliban.

Éppen szeptember 1.-ét írtunk, amikor az első napom volt a Sweet Amoris-ba. Már első nap kicsit megijedtem, pedig nem is vagyok az a félős fajta az új sulik kapcsán. Mivel sokat költözünk, sok suliba jártam.

Szóval visszatérve a az első naphoz, fölkeltem hamarabb és felöltöztem. Lementem a fincsi meleg szendvics illatára. Anyám éppen a szendvicseket csinálta amikor leértem. Becsomagoltam a meleg szendvicseket mert már így is késésben voltam. Gyorsan szaladtam a buszmegállóba de hiába. A busz pont az orrom előtt ment el. Pech!! Ezért futhattam hogy beérjek. Mire beértem pont becsöngettek. Nem volt valami kellemes amikor mindenki engem nézett ahogy berontottam az első órára!
- Szóval már az első nap késve érkezik Withe kisasszony! - mondta Mr. Franz.
- ŐŐŐ......szóval....én....elnézést.....én....csak...!!!!
- Hagyjuk inkább! Csak üljön le Castiel mellé!!

Minden oké lett volna ha tudtam volna hogy ki az a Castiel. De Mr. Franz hamar kisegített hogy ő az utolsó padban ülő vörös hajú srác. Olyan rockos kemény csávónak tűnt. Az óra első tíz percében bemutatott mindenkinek a tanár. Végig ültem az elméletileg töri órát nagy nehezen. De csak azért elméletileg mert a tanár egész órán dumált hogy mi lesz az elkövetkezendő 1 évben. Nagyon uncsi volt. De ahogy láttam nem csak én untam magam kb. az egész osztály csak 1 fiú nem. Valami szemüveges bili fejű kis gyerek, akit Kentinnek hívtak. Kicsit lányos név de nekem mind 1. Szóval mindenki kiment és egyből mentem a DÖK-ös terembe a papírok miatt. Azzal gyorsan végeztem szerencsére mert egyáltalán nem volt szimpatikus nekem az a srác. Ahogy kijöttem egyből megszólított egy szőke hajú plázacica.
- Szóval te vagy az az új diák.(kuncog) Nem gondoltam hogy ilyen leszel. Azt hittem szebb vagy és közénk állhatsz. De így...!!! Na mind 1. Csak egyet jegyezz meg jól. Nehogy rámereszd akár a szemed az én Castielemre!!!! Megértetted??
- Már nem azért de ki vagy te hogy így beszélsz velem??? Tudtommal te is csak egy diák vagy a többi között!! Vagy rosszul gondolom? javíts ki ha így van!!!
- Hogy merészelsz velem így beszélni? Tudod te hogy kivel beszélsz?? Én Amber vagyok, Nataniel húga, szóval csak csettintek és már ki is vagy rúgatva! Ráadásul arról ne is beszéljünk hogy én Castielnek a barátnője vagyok.
- Először is nem félek hogy kirúgatnak, másodszor Castiel sem érdekel mert rohadtul nem félek tőle. Sőt én inkább arra lennék kíváncsi hogy hogy jöttetek össze. Mert ha ő akarta akkor nem sok esze van. Ha meg te kényszerítetted valami nagyon durvával zsarolhattad meg mert nem hiszem hogy pont VELED jönne össze. Ha te kényszerítetted akkor nagyon sajnálom Castielt hogy ezt kell elviselnie!!!!!

Erre a semmiből előbukkant egy fiú fekete hajjal és valami ingben mellényben és sálban volt.
- Amber!! Castiel még a látványodtól is iszonyog! Nem hogy még veled járjon. Max az??
- Armin?! Mit képzelsz? Hagyjál már a te véleményedre senki nem kíváncsi!
A látványra már rég ott volt a tömeg! Nem így akartam bemutatkozni az iskolának.Közben becsöngettek.
- Már nem azért Amber de ugyan olyan jogom van szólni mint bárki másnak! De neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy bántsad ezt a lányt! Úgy hogy szerintem mindenki menjen a dolgára és kész.
- Még mit nem Armin! Szerinted hagyni fogom hogy így beszélj velem?
közben én csak ott álltam és csodálkoztam Arminra hogy megvéd. Közben megjelent az igazgató.
- Mit csináltok itt??? Nektek már nem rég órán kellene lennetek?? Mindenki menjen a termébe!! Iszkiri-iszkiri!!
Közben Amber oda fordult hozzám.
- Ne hidd hogy ezt ennyiben hagyom. most megúsztad de nem lesz itt mindig Armin és az igazgató!!

Nem hiszem el első napom és már is van egy ellenségem. Mit tettem én Amber ellen hogy ilyen velem? Vége lett az óráknak és indultam volna haza mikor a távolból meghallottam hogy valaki a nevemet mondja. Armin az.
- Szia Bloom! Csak meg akartam kérdezni hogy jól vagy e?!
- Persze minden oké. Nem vagyok én kislány hogy féljek tőle. Ő is csak egy diák.
- Akkor rendben. Hé ne kísérjelek haza?
- Nekem mind 1. Felőlem.

És együtt haza sétáltunk, a parkon keresztül. Közben sokat beszélgettünk. Kedves srácnak tűnt. :)

Szereplők!

Aki játszik a csábításból jelessel az ismeri a szereplőket!De teszek egy-két új szereplőt!
Lehet hogy írás közben jönni fog új szereplő és annak a jellemzőit is itt fogjátok megtalálni!

Az első,akiről az egész történet szólni fog:

Bloom! ------------------------------------------------------------------>

Szereti:
- a rock zenét
- olvasni
- és a gondolataiban elmélyedni
- a feketét és a vöröset

Nem szereti:
- a szabályokat
- és a plázacicákat
- a rózsaszínt

LEJLA

szereti:
- csesztetni a tesóját
- emósokat
- a rossz fiúkat
- a sötét színeket
-------------------------------------->
nem szereti:
- a tesóját
- az iskolát
- az unalmas embereket
- rózsaszínt

Bevezető!

Sziasztok!!!Örülök hogy erre a blogra tévedtél és ha már itt vagy el is olvashatod a történetem amit a csábításból jeles alapján kezdtem el írni.A történeteket kicsit a saját életemből és a képzeletemből merítettem.Remélem mindenkinek tetszeni fog. :)

Niki

2015. január 8., csütörtök

Sziasztok!!!Örülök hogy erre a blogra tévedtél és ha már itt vagy el is olvashatod a történetem amit a csábításból jeles alapján kezdtem el írni.A történeteket kicsit a saját életemből és a képzeletemből merítettem.Remélem mindenkinek tetszeni fog. :)

Blogarchívum