Már kezdtem kilábalni a betegségből. Anyám még mindig gondozott, és Rosy és Iris mindig hozták a házit és segítettek, hogy le ne maradjak. Még mindig aggasztott, amit anyu mondott Castiel-nek. Egyszer csak kopogtatnak. Anyu kinyitotta az ajtót, és vagy 10 percig dumált az ajtóban állóval. Azt hittem hogy a lányok jöttek, de úgy tűnt nem. Anyu becsukta az ajtót.
- Anyuu!!!
- Tessék??
- Gyere feel!!
-Oké!!
Anyu feljött egy csésze teával, és a házival.
- Tessék kicsim!
- Köszi! Ki volt az??
- ŐŐŐŐ...a lányok, hozták a leckét, csak sietniük kellet, és nem tudtak bejönni!
- Anyu!!! Mi volt az elején az az "ŐŐŐ"???
- Semmi!!
- Anyu! Ki volt itt??
- Senki aki számít!
- CASTIEL?? Castiel volt itt??
- ŐŐŐ...nem!!
- Anyuu!! Elküldted??
- ŐŐŐ...dehogy!
- ANYU!!! MIÉRT??? TE...AAAHHHJJJJ!!!!!!!!!!
Szaladtam ki az ajtón, már amennyire csak tudtam. Kimentem az utcára, nem foglalkozva anyámmal. Az utcán csak Castiel nevét ordítottam, de nem jött válasz.
- CASTIEL!!!!! CASTIEL!!!! CASTIEL!!!!!!!!
A földre rogyva, már alig bírtam beszélni de üvöltöttem, a nevét!
- CASTIEL!!! CASTIEL!!!! CASTIEL!!!!!
Már annyira gyenge voltam, hogy nem bírtam már semmit csinálni, és megint a földön feküdtem.
Aztán éreztem hogy valaki fölvesz, de nem tudtam kinyitni a szemem!
Ölben föl vitt a lakásomba, de tudtam ki az. Éreztem az illatát. És
örültem, hogy Castiel-el lehettem, és vissza jött! Bevitt a házba, de
hallottam ahogy anya egyből vitatkozik Castiel-el.
- Már megint te? Miattad ment ki a lányom!
- Elnézést! Én nem akartam, én csak meg akartam nézni a lányát. De
maga nem engedett be, ezért elmentem. Arról már nem én tehetek, hogy
utánam futott.
- Dehogynem! Minden a te hibád! Elbolondítod Bloom-ot .Pedig jobbat érdemel.
Én csak hallgattam, míg Castiel a kezében tartott. Próbáltam szólni
de nem ment. De vettem magamba egy kis erőt, és a fejemet anya felé
fordítottam.
- Anya!
- Jaj! Mi van?
- Anya, ne......ne....ne beszélj így Cas...Cast...Castiel-el!!!
- Ebbe most ne szólj bele kincsem!
Erre mondatára, vettem magamon erőt, és ráálltam a saját lábamra.
- Anya!!! Ne beszélj így Castiel-el! És bele szólok mert rólam is szó van benne, úgyhogy rám is tartozik!!
- De Bloom!!
- Semmi de! Ha Castiel nem maradhat, én is megyek!
- Bloom hagyd! Fölviszlek! Pihenned kell aztán én megyek is!
- Castiel! Te most itt maradsz! Nem mész sehova!
- De Bloom!
- Mindketten maradjatok csöndben! Castiel te itt maradsz, mert szükségem van rád! Anya te meg elviseled őt!!
Ennyi erőm volt. Megint elestem. De most Castiel elkapott és fölvitt a
szobámba. Lefektetett az ágyamba, és menni készült, de közbe léptem.
- cast...!
- Bloom! Hagyd! anyukád nem kedvel. Kibírom.
- Nem érdekel anyám! Veled akarok most lenni!
- Beteg vagy! Össze vissza beszélsz!
- Nem! Most igazat mondok! Castiel, ha most elmész, holnap ugye vissza jössz???
- Persze!
- Tudod mit? Ne is menj el! (anyám közben mindent hallott!!)
- De anyukád...!
- Hagyd! Én kérlek! Ha anya nem engedi, én is megyek veled.
- Yuzuw! Nee!!
- Castiel! Bloom kedvéért maradj itt!
- Háát...!!
- Én kérlek rá!
- Rendben!
Castiel ott maradt nálunk éjszakára, és utána minden nap bejött
hozzám. Anyám még mindig nem kedvelte, de a betegségem miatt elfogadta.
De arra kíváncsi leszek, mit fog csinálni, ha már meggyógyulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése